Koncertelőzetes


2018. DECEMBER  6. CSÜTÖRTÖK         18:30 ÓRA  FILHARMÓNIA TERME 9. Bérlet

SZIMFONIKUS HANGVERSENY

 NOVAK ISTVÁN -karmester

VLAD RĂCEU – hegedűművész

DEMÉNY BALÁZS – zongoraművész

Műsoron:

F. Mendelssohn : d-moll hegedű és zongoraverseny vonószenekarra

E. Grieg : Szimfonikus tánc Op. 64

Felix Mendelssohn Bartholdy : d-moll Kettősverseny hegedűre zongorára és zenekarra (1809-1847)

I. Allegro; II. Adagio; III. Allegro molto

Ábrahám Mendelssohn-Felix édesapja – szokása szerint vasárnap délutánonként berlini házában koncerteket szervezett, ahol fia, mint zongorista, vagy zeneszerző mutatkozott be. 1823 május 6-án a tizennégy éves Felix d-moll kettősversenyét mutatta be közönségének, amit hegedűre, zongorára és zenekarra komponált. Előző évben írta ugyancsak d-mollban egyik hegedűversenyét.
Példaképei Bach, Mozart, és Haydn, de ugyanakkor megmutatkozik a korai romantika hangja is, Carl Maria von Weber, és Johann Hummel, aki pár évig tanára is volt. E ritkán játszott művet három tételben, a kor hagyománya szerint klasszikus formában írta.
Az első tétel szonátaformában komponált, a tétel elején a zenekari tutti felvonultatja, azaz bemutatja mindkét témát, az elsőt Bach ellenpontozott stílusában, míg a második, már romantikus hangot üt meg.
A második tétel – Adagio- A dúrban, ami Mendelssohn hangjára, a „Dalok szöveg nélkül” dalait juttatja eszünkbe, amit majd hat év után fog megkomponálni. A finálé – egy rondó, amiben egy Bach-stílusú korál dallam is felhangzik a zenekar ellenpontozásával. E versenymű a korai romantika nagyszerű példája, amiben mindkét szólista, bemutathatja virtuozitását.

Edvard Grieg: Szimfonikus tánc Op. 64
(1843-1907)

I. Allegro moderato e marcato;(g moll)

II. Allegretto grazioso;(A dúr)

III. Allegro giocoso (D dúr);

IV. Andante-Allegro molto risoluto(a- moll)

Edvard Grieg Norvégia hangjaként ismert. Első zeneleckéit anyjától kapta, akitől népdalokat is tanult. A lipcsei konzervatóriumban tanult, itt Schumann és Mendelssohn stílusában kezdett komponálni. Küldetése világos volt számára: zenéjében kifejezésre akarta juttatni Norvégia szellemét. Lelkesedett minden iránt, ami norvég volt, a hegyek, a fjordok, a falusi emberek iránt. Grieg maga is egy fjord mellett lakott sok ideig, ahol a béke és a csend ösztönzőleg hatott alkotó kedvére. A népi hagyományokban gyökerező zenéjét kifinomult líraiság jellemzi. Harmóniái merészek, néhol impresszionista hatásúak, alaphangjuk líraian romantikus.

Grieg az op. 64. Szimfonikus táncait 1896-ban komponálta kedvenc hangszerére, a zongorára (erre a hangszerre komponálta legjellegzetesebb műveit), négy kézre, és Ludwig Mathias Lindemann által összegyűjtött népdalokra épül. 1889-ben átírta nagy zenekarra.

Ugyanebben az évben Grieg egy norvég zenei fesztivált szervezett szülővárosában, Bergenben. E fesztiválon mutatta be Grieg az op. 64-es Szimfonikus táncokat, mely négy táncot tartalmaz.